Mentor Szakképző Iskola
Szoc.gondozó-ápoló osztály

MENÜ

Pszichológia

 

 

A pszichológia a fiatal tudományok közé sorolható, hiszen alig múlt 100 éves, ami a tudományok esetében gyerekkornak tekinthető. A pszichológia tárgya, azaz azok a kérdések, amelyekkel ez a tudomány foglalkozik, és amelyekre keresi a választ, az emberiséggel egyidős. Melyek ezek a kérdések? Nézzünk néhányat!

  • Mit nevezünk léleknek?
  • Milyen természetű a lélek?
  • Milyen típusokba sorolhatók az emberek?
  • Hogyan érzékeljük a valóságot?
  • Milyen tényezők befolyásolják az ember fejlődését, viselkedését?
  • Miért vonzódunk bizonyos emberekhez, míg másokhoz nem?
  • Mi állhat az emberek viselkedésének hátterében? stb.
A fenti kérdések közül sokat talán Ön is megfogalmazott már, még mielőtt bepillantást nyerhetett volna a pszichológia tudományába. 
Maga a pszichológia elnevezés görög eredetű szó, jelentése lélektan, a lélek tudománya. A szó értelme egyértelműen utal arra, hogy a pszichológia a lélekkel, a lelki jelenségekkel foglalkozó tudomány. Természetesen ez a meghatározás túl egyszerűnek és ugyanakkor misztikusnak is tűnik, valamint nem mutat rá arra, milyen sokrétű maga ez a tudomány és az, amit vizsgál. 
A pszichológia az emberi viselkedést vizsgálja és minden olyan tényezőt, amely azt befolyásolja, meghatározza, és közelebb visz annak megértéséhez. A végső célja a pszichológiának az emberi viselkedés megértése és bejóslása. Átgondolva ezt a célt elmondhatjuk, hogy ez mindenképpen utópisztikus vállalkozás a pszichológusok részéről, hiszen az emberi viselkedés nagyon sokrétű, minden ember viselkedésének hátterében más és más motívumok és tényezők húzódnak meg, amely lehetetlenné teszi a viselkedés teljes megértését és annak előrejelzését. A pszichológia azonban közelebb visz az emberi viselkedés megértéséhez, a lelki folyamatok, pszichés funkciók tanulmányozásával. 
Gondolkodjon el azon, milyen tényezők hatnak és befolyásolják viselkedésünket! Nézzünk néhányat, közel sem a teljesség igényével.
  • Ahogyan észleljük a világot
  • Ahogyan gondolkodunk
  • Társas kapcsolataink
  • Az érzelmeink
  • A belső késztetéseink
  • A tapasztalataink stb.

Tehát a pszichológia, arra törekszik, hogy feltárja és leírja ezeket a tényezőket, ezzel is közelebb kerülve viselkedésünk megértéséhez.

A pszichológia területei

A pszichológián belül különböző területek jöttek létre, melyek egy-egy pszichológiai kérdéskör mélyrehatóbb vizsgálatára és kutatására vállalkoznak, valamint olyan alkalmazott területek is megszülettek, melyek más tudományoknak segédkeznek a pszichológiai ismeretekkel, kifejezetten az adott tudományra szakosodva. Elsőre talán túlzásnak tűnik az a kijelentés, hogy a pszichológiának mindenütt van létjogosultsága, ahol az emberi tényező jelen van, de tárgyát tekintve ez érthetővé válik. Éppen ebből fakadóan a pszichológiának nagyon sok alkalmazott területe létezik és még további alkalmazott területek kialakulására is számíthatunk. (pl.: a számítástechnika fejlődésével kapcsolatban).

A pszichológia területeinek többféle felosztásával találkozhatunk a szakirodalmakban. A legegyszerűbb felosztás szerint megkülönböztetünk alaptudomány területeket és alkalmazott területeket, mint azt az alábbi táblázat is mutatja.
1. sz. táblázat
A pszichológia területeinek legegyszerűbb felosztása

Alaptudomány területek

Alkalmazott területek

Általános lélektan

Klinikai pszichológia

Személyiség lélektan

Pedagógiai pszichológia

Fejlődéslélektan

Munkalélektan

Szociálpszichológia

Reklámpszichológia

Biológiai pszichológia

Kriminálpszichológia

Kognitív pszichológia

Művészet pszichológia

Összehasonlító pszichológia

Sport pszichológia

 

Pasztorál pszichológia

 

Pszichodiagnosztika

 

Internetpszichológia stb.

Alap tudományterületek:

Az alapterületek azok a területek, amelyek a pszichés funkciókat és jelenségeket vizsgálják és leírják azok törvényszerűségeit, ezen keresztül közelítve az emberi viselkedés megismeréséhez.

 

Nézzünk néhány alapterületet részletesebben, mivel is foglalkozik!

Általános lélektan: a megismerő folyamatok, a tanulás, a motiváció és az érzelem általános jellemzőit és törvényszerűségeit írja le.

Személyiséglélektan: a személyiség megismerése, az egyéni különbségek leírása a legfőbb célja.

Fejlődéslélektan: az emberi fejlődést és viselkedést befolyásoló tényezőket kutatja a fogantatás pillanatától a halálig. Leírja a pszichés funkciók, tanulás, társas kapcsolatok, érzelmi élet fejlődésének törvényszerűségeit.

Szociálpszichológia: a társas interakciókat és az interperszonális kapcsolatokat alakulását vizsgálja, valamint az társas közeg egyénre gyakorolt hatását és fordítva az egyén társakra való hatását.

 

Alkalmazott területek

Az alkalmazott területeknek nevezzük a pszichológiának azon területeit, melyek a pszichológia ismereteit egy más tudomány területén használják fel.

Nézzünk meg egyet részletesebben az alkalmazott területek közül mivel foglalkozik!

Munkapszichológia: tárgyát azok a lelki törvényszerűségek alkotják, amelyek az ember és a munka kölcsönhatásában nyilvánulnak meg. A munkapszichológia feladata ezen túl, hogy elősegítse a kedvezőbb munkafeltételek kialakítását és növelje a termelés gazdaságosságát. A munkapszichológia sokrétűségét mutatja, hogy számos olyan alkalmazott terület jött létre, mely a munkalélektan nagyobb témaköreit foglalja magába.

A pszichológia módszerei

A pszichológia tapasztalatra épülő tudomány, ami meghatározza milyen módszereket alkalmaz és dolgoz ki kutatásai és vizsgálatai során. A pszichológia módszertani hátterének megteremtése Wilhelm Wundt és munkatársai nevéhez fűződik, aki Lipcsében az egyetem filozófia tanszékén 1879-ben létrehozta az első pszichológiai laboratóriumot, lehetővé téve ezzel, hogy az addig csak elméletben megfogalmazott pszichológiai feltevéseket, kérdéseket laboratóriumi körülmények között vizsgálni lehessen. Wundt ezzel megteremtette a mai modern tudományos pszichológia alapjait.

A pszichológia legtöbb módszerét a természettudományok köréből kölcsönözte, de új módszereket is kidolgozott.

Két legfontosabb és talán leggyakrabban alkalmazott módszer a pszichológiában:

  • Megfigyelés
  • Kísérlet

A fenti módszereket kiegészíthetjük más módszerekkel is:

  • Kérdőív
  • Interjú
  • Szociometria
  • Tesztek stb.

 

Megfigyelés:

 

Történhet természetes és laboratóriumi körülmények között. Például a Gorillák a ködben című filmben nagyon jól nyomon követhetjük, hogy a híres etológus nő hogyan végzi, természetes körülmények között, a gorillák viselkedésének és életmódjának megfigyelését. A laboratóriumi megfigyelések gyakran detektív tükör (olyan ablak, amelyen csak az egyik oldalról lehet látni, mi történik a másik oldalon) vagy rejtett kamera segítségével történik. A tudományos megfigyelésnek meghatározott kritériumai vannak. Előre meghatározott cél és szempontok alapján, tervszerűen és meghatározott körülmények között történik.

A megfigyelés formái

Beszélhetünk mások megfigyeléséről, ezt nevezzük extrospekciónak és önmegfigyelésről, idegen szóval introspekcióról. Az introspekció, saját lelkitörténésünk közvetlen megfigyelése. Az önmegfigyelés hátránya szubjektivitásában rejlik, éppen ezért gyakran kiegészítik más objektív módszerekkel is (pl. kérdőívek, teszek, interjúk stb.).

 

Kísérlet:

A kísérlet is történhet természetes és laboratóriumi körülmények között. Ez a kutatási módszer a leginkább kontrollálható. A kísérlet során a kísérletet végzők mindig változókat vizsgálnak, a függő és független változókat és ezeket megpróbálják szigorú ellenőrzésük alatt tartani. Függő változó, amit a kísérlet vezetője mér és kutat. A független változó, pedig az a változó, amit a kísérlet vezetője befolyásol, kontrollál és amelynek hatását vizsgálják a függő változóra. Például abban a kísérletben, ahol az alvás mennyiségének a hatását nézik az emlékezeti teljesítményre, tehát a kísérletvezető meghatározza, hogy mennyit aludhatnak a kísérleti személyek (pl. az egyik csoport 2 órát, a másik csoport 4 és harmadik csoport 8 órát), és ezután vizsgálják, hogy egy bemutatott szólista hány szavát képesek felidézni a kísérlet réésztvevői. Az alvás mennyisége lesz a független változó, hiszen a kísérletvezetője határozza meg mennyit aludhatnak a kísérleti személyek és az emlékezeti teljesítmény (hány szót tudnak felidézni a bemutatott lista szavai közül) pedig a függő változó, amit mérnek és ami a független változótól függően változik.

Esettanulmány

Az esettanulmány tulajdonképpen tudományos önéletrajz, amely nagyon részletesen és aprólékosan mutatja be az egyén élettörténetét. Az esettanulmány segítséget nyújthat az egyén problémájának feltárásában, megoldásában, hiszen a probléma felléptekor a múlt ismerete fontos a jelen viselkedés megértése szempontjából. A módszer magában rejti a múlt eseményeinek eltorzítását vagy bizonyos események figyelmen kívül hagyását, de vannak olyan esetek, amikor egyedül csak erre a módszerre tud a pszichológus támaszkodni.

Tesztek

Azok közé a módszerek közé tartoznak melyet legtöbbször ér kritika a mindennapi ember részéről. „A teszt (angol szó, jelentése próba, vizsgálat) olyan feladat vagy feladatsorozat, amelynek teljesítése feltárja bizonyos pszichikus jelenségek (pl. ismeretek, érzelmek) meglétét.” A pszichológiában sok tesztet használnak. Ezeket a szerint csoportosítják, hogy mi a mérés tárgya:

  • Intelligencia tesztek (pl. MAWI, IST, RAVEN stb.)
  • Speciális képességeket vizsgáló tesztek (pl. a PIERON teszttel a figyelmi teljesítményt mérik)
  • Személyiség tesztek (pl. Rorschach teszt, TAT, CPI stb.)

A teszteket mindig standardizálják, tehát kidolgozásuk és értékelésük statisztikai elemzéseken alapszik. Minden tesztnek meg kell felelnie a következő kritériumoknak:

  • Érvényesség (validitás): a tesztek valóban azt mérik-e, amit mérni szeretnénk velük.
  • Megbízhatóság (reliabilitás): a teszt ismételt felvétele után is ugyanolyan vagy nagyon hasonló eredményeket mutat.
  • Használhatóság: a befektetett erő, energia és pénz minél kevesebb legyen.

A tesztek értékelésénel segítségül hívjuk a különböző statisztikai módszereket.(pl.: korreláció számítás stb.)

Kérdőívek

A kérdőívek segítségével nagyon rövid idő alatt nagyon sok adathoz, információhoz juthatunk. Sajnos azonban ezek az adatok gyakran torz képet adhatnak kitöltőjéről, ami előfordulhat szándékosan, a kitöltő jobb képben szeretné feltüntetni magát, vagy kommunikációs probléma miatt, vagyis nem biztos, hogy a kérdőívben feltett kérdést jól értelmezik. Vannak nyílt és zárt végű kérdőívek. A zárt végű kérdőív esetén megadott válaszok közül kell választani a megfelelőt. A nyílt végű kérdőívekben szabad lehetőség van a válaszadásra. A kérdőív segítségével kapott adatokat többnyire statisztikai elemzéseknek vetik alá.

 

A pszichológiai gondolkodást befolyásoló jelentősebb pszichológiai irányzatok

  • Strukturalizmus és funkcionalizmus
  • Behaviourizmus
  • Alaklélektan
  • Pszichoanalízis
  • Kognitív pszichológia
  • Fenomenológiai irányzat

Behaviorizmus

 

A behaviorizmusnak (viselkedéslélektan) az atyja John B. Watson (1878-1958), aki Amerikában az 1910-es években hozta létre ezt az iskolát.

Második erőirányzatnak is nevezik. A mozgalom programadó cikke 1913-ban jelent meg: „Hogyan látja a behaviorista a pszichológiát?” címmel.

Az irányzat, mint az a neve is mutatja a viselkedést helyezi a vizsgálódás középpontjába, mint a környezethez való alkalmazkodás formáját. A veselkedést az ingerek és a válaszok segítségével próbálják leírni, ezért a behaviorizmus helyett az inger-válasz pszichológia elnevezéssel is gyakran találkozhatunk a szakirodalmakban. A behavioristák elsődleges célja a viselkedés leírásával, annak irányitása, amit az ingerekre adott válaszok feltételeinek feltárása révén próbáltak megvalósítani. Természetesen a viselkedés teljes irányítása és bejóslása lehetetlen. Az irányzat képviselői elutasítják az introspekció módszerének alkalmazását, annak szubjektivitása miatt. Arra törekszenek, hogy a pszichológiát objektívvé tegyék. Mivel nem fogadják el az introspekciót kezdetben nem vizsgálják a belső lelki folyamatokat, az álmokat, az érzelmeket, a stb. Csak azt vizsgálják, ami objektíve megfigyelhető. A behavioristákat a környezetelvűség is jellemzi, azaz szerintük a viselkedés a környezet által determinált.

A viselkedés mellett a másik fontos témája az irányzatnak, a tanulás. A tanulásról alkotott elképzeléseikre nagy hatással volt Pavlov orosz fiziológus, aki a reflexológia kiemelkedő alakja. A behavioristák írták le az operáns kondicionálás elveit, törvényszerűségeit, amelyről részletesen a tanulásról szóló leckében írunk.

Kognitív pszichológia

 

Noam Chomsky volt az, többek között, aki a lefektette a kognitív pszichológia alapjait. A kognitív pszichológia az 50-es években indult útjára és napjaink egyik legjelentősebben fejlődő pszichológiai irányzata. A belső mentális folyamatok (emlékezet, képzelet, gondolkodás stb.) vizsgálatával közelít az emberi viselkedéshez.

Rui Da Silva Neves könyvében a következő definíciót olvashatjuk:

"A kognitív pszichológia a pszichológia azon ága, amely olyan folyamatokat tanulmányoz, melyek segítségével kiépülnek a mentális reprezentációk (lásd fogalomtár), átformálódnak, felhasználásra kerülnek a különböző értelmes emberei cselekvések keretében."

A meghatározás rámutat kognitív pszichológia egyik legfontosabb fogalmára, a mentális reprezentációra. A kognitív pszichológusok a belső mentális folyamatokat, a mentális reprezentációk létrehozásán és a különböző mentális reprezentációkon (pl. képi, nyelvszerű) végzett műveleteken keresztül vizsgálják.

A személyiség fogalma, személyiségtipológiák

  • A személyiség fogalma és jellemzői
  • Hippokratész-Galénosz vérmérsékleti tipológiája
  • Kretschmer alkati tipológiája
  • Pavlov idegrendszeri tipológiája
  • Jung tipológiája
  • Eysenck vonáselmélete
  • A Big Five

A személyiség fogalma

Napjainkra a személyiségnek számos definíciója létezik. Mindegyik definíció egyetért azonban abban, hogy a személyiség olyan tényezők, - különböző testi és lelki tulajdonságok dinamikus és egységes egésze -, amely az egyes embert megismételhetetlenné teszi, megkülönbözteti másoktól, meghatározza a viselkedését és gondolkodását.

A személyiség kifejezés angolul personality, németül Personalitat, franciául personalité a latin persona szóból származik. A persona eredetileg azt az álarcot jelentette, amit az ókori színházban a színészek viseltek, később a szerepre, majd magára a szerepet játszó színészre értették. A szó mai jelentését a felvilágosodás korában szerezte

 

A személyiség jellemzői

A mai felfogás szerint ezekre a kérdésekre a következő válaszokat adhatjuk:

  1. A személyiség a társadalmi fejlődés eredménye. Sokszor fellendül a vita, hogy az állatoknak van-e személyisége. Elképzelhető, - és ezzel a legtöbb „gazdi” nyilván egyetért – hogy a magasabb rendű állatoknak is van valamiféle személyisége, mégis az emberhez hasonló bonyolultságú személyiség kialakulásához a társadalom serkentő hatása szükséges.
  2. Minden személyiség egy meghatározott szerepet tölt be a társadalom életében, cselekvő részese annak.
  3. A személyiséget mindig befolyásolja kora filozófiája, uralkodó eszmerendszere, társadalmi – történelmi berendezkedése.
  4. A személyiséget jellemzi az éntudat, aminek segítségével meg tudja magát különböztetni környezetétől, a másik embertől.
  5. A személyiséget jellemzi az aktivitás.
  6. A személyiség egy önszabályozó, nyílt rendszer. Önszabályozó, mert képes önmagát irányítani, és nyílt, mert egyszerre képes a külső hatásokra reagálni, és belső indíttatású cselekedeteket elindítani, végrehajtani

A személyiség mindig a társadalmi fejlődés eredménye, az adott kor filozófiája, történelmi, társadalmi berendezkedése határozza meg kialakulását, a vele született tényezők talaján. A személyiség mindig aktív, önszabályozó, nyílt rendszer, aki az éntudat révén különbözteti meg önmagát másoktól.

Hippokratész-Galénosz vérmérsékleti tipológiája

Ez az első olyan részletesen kidolgozott típustan, amelynek fogalmait ma is használjuk. Két és félezer évvel ezelőttről származik, és Hippokratész nevéhez fűződik. Ezt ötszáz évvel később Galénosz dolgozta át.

Az egyes típusokat a négy alapelemmel (levegő, víz, föld, tűz) is összekötötték. Így a következő négy típust különböztethetjük meg:

Szangvinikus vérmérséklet. Testnedve a vér, eleme a levegő. Érzelmi reakciói gyorsan, könnyen keletkeznek, erősek, de hamar lecsillapodnak. (szalmaláng-típus) Kedélyes, barátságos, közlékeny emberek, árad belőlük az életkedv. Egészséges arcszín, gyors mozgás és felfogás jellemzi őket.

Kolerikus vérmérséklet: testnedve a sárga epe, eleme a tűz. Érzelmi reakciói könnyen felkeltődnek, erősek, sokáig tartanak, így erős indulatai gyakran elragadják. Határozott testtartás, nyílt tekintet, sárgás arcbőr jellemzi őket. Egész megjelenésük tetterőt fejez ki.

Melankolikus vérmérséklet: Testnedve a fekete epe, eleme a föld. Érzelmi reakciói lassan és nehezen keltődnek fel, tartósak és nagy erősségig fokozódnak. Főleg a bánat, a szomorúság, a levertség érzése tartós nála. Nehezen dönt arckifejezése gondterhelt, külseje törékeny.

Flegmatikus vérmérséklet: Testnedve a nyálka, eleme a víz. Érzelmi reakciói nehezen, lassan jönnek létre, gyengék, és nem tartósak. Kiegyensúlyozott, nyugodt, egykedvű emberek, "fát lehet vágni a hátukon" Tekintetük, megjelenésük jellegtelen, kifejezéstelen.

Kretschmer alkati tipológiája

Kretschmer meggyőződése szerint a temperamentum és a testalkat kölcsönösen megfelel egymásnak. Ezt a megfelelést a vegetatív idegrendszer a belső elválasztású mirigyek, és a hormonok közvetítésével hozza létre.

Így megkülönböztethetünk három testalkati típust, amely három vérmérsékleti típussal és szélsőséges, kórós esetben három pszichiátriai megbetegedéssel köthetünk össze.

2. sz. táblázat
Kretschmer alkati tipológiája

Testalkat

Vérmérséklet

Pszichiátriai megbetegedés

Piknikus

Ciklotím

Mániás depresszió

Aszténiás /leptoszom

Skizotím

Schizofrénia

Atletikus

Viszkózus

Epilepszia

A piknikus testalkatra rövid végtagok, zömök, kerekded külső a jellemző. Keskeny váll, hordóalakú törzs, korai kopaszodás, de dús testszőrzet tipikus ezeknél az embereknél. A piknikus testalkathoz rendszerint ciklotim lelkialkat társul, ők általában kedélyes, jólelkű, társas emberek. Közvetlenek, szívesen feloldódnak a jelenben, a külső világban. Kedvelik az érzéki örömöket, Vagy fürge, vállalkozó szellemű vidám és mozgékony vagy pedig kényelmes, nehézkes, búskomorságra hajlamos emberek. A piknikus testalkat további híres példája Agatha Cristie belga detektívje Hercule Poirot

 

Az aszténiás testalkatra hosszú, vékony végtagok, henger alakú törzs, keskeny mellkas és váll a jellemző. Fejük kicsi, a hajuk dús, a testszőrzetük gyenge. Az aszténiás testalkathoz tartozó skizotím lelkialkatra a befelé fordulás, a valóságidegen eszme és álomvilág a jellemző. A többi embertől, a világtól akár sértődékenysége, akár túlérzékenysége miatt visszahúzódik, ezért gyakran különcnek tartják. Hűvös, sokszor nem törődik másokkal, egoista. Ha példát keresnénk rá, ilyen típus volt a világirodalom legismertebb detektívje Sherlock Holmes is.


Az atletikus testalkatot hosszú végtagok, széles izmos váll, keskeny csípő, feszes izmok jellemzik. Az idetartozó viszkozus lelkialkatú emberek nyugodtak, ritka náluk az erős indulati megnyilvánulás, ha mégis előfordul leginkább kirobbanó harag formájában mutatkozik meg. Gyakran flegmatikusak, passzívak. Jellemzi a nagyfokú állhatatosság, hűséges, kitartó barát, szerelmes (Kretschmer 194?)

Pavlov idegrendszeri tipológiája

Pavlov tipológiáját eredendően kutyák megfigyelésére alapozta. Mivel típustana alapvető élettani folyamatokon alapszik, és ezek Pavlov szerint mind a kutyáknál, mind az embereknél többé-kevésbé azonosak, így tapasztalatait az emberekre általánosította

Pavlov tipológiája az idegrendszeri izgalmi és gátlási folyamatok egymáshoz való viszonyán alapul.

Szerinte az idegrendszert a következő tulajdonságok mentén lehet jellemezni:

- az idegrendszeri izgalmi folyamatok erőssége vagy gyengesége

- a két ellentétes folyamat az izgalom és a gátlás kiegyensúlyozottsága, vagy kiegyensúlyozatlansága

- az idegrendszeri folyamatok mozgékonysága. Mennyire gyorsan, vagy lassan terjednek ezek a folyamatok

Ez a három tulajdonság összesen harmincnégy lehetséges kombinációt eredményez, de ezek közül – Pavlov szerint – a gyakorlatban csak négy figyelhető meg.

Élénk típus: Erős, gyorsan terjedő, kiegyensúlyozott gátlási és ingerületi folyamatok jellemzik. Így gyorsan könnyen kiváltható de nem tartós cselekvések, reakciók várhatóak.

Féktelen típus: Erős gyorsan terjedő izgalmi folyamat és gyenge gátló folyamatok jellemzik így a két folyamat viszonya kiegyensúlyozatlan. Hajlamos az agresszióra, a külső ingerekre gyorsan reagál, gyakori a környezettel való konfliktus, alkalmazkodási nehézség.

Nyugodt típus: Erős, de lassú, kiegyensúlyozott gátlási és izgalmi folyamatok jellemzik. Reakció cselekedetei tartósak, stabilak. Nyugodt kiegyensúlyozott élőlények (kutyák vagy emberek). Idegrendszerük a stresszt jól tűri.

Gyenge típus: Gyenge, lassú, kiegyensúlyozott izgalmi és gátlási folyamatok jellemzik. Túlérzékenyek, a stresszt nehezen viseli el az idegrendszerük, ami alkalmazkodási zökkenőkhöz vezethet. (Pavlov 1978, Keményné Pálffy K. 1989)

Jung tipológiája

A Jungi tipológia két oldalról közelíti meg az emberi típusok kérdését

Egyrészt Jung szerint az embereket hajtó nagy számú motiváció dacára két alapvető pszichés beállítódást, attitűdöt lehet megkülönböztetni az extroverziót és az introverziót.

Az első csoporthoz olyan emberek tartoznak akiknek a motivációja főleg kifelé a külvilági tárgyak az objektum felé kapcsolódik, a második csoporthoz pedig olyanok akiknek a motivációja befelé, a saját szubjektumuk felé irányul. Így az extrovertált emberek könnyen tudnak a külső környezethez alkalmazkodni, figyelmük főleg a tárgyakra, és a tárgyakkal végezhető cselekedetekre irányul. Vonzza az ismeretlen, vállalkozó szellemű emberek. Az introvertált embert ezzel szemben inkább töprengő alkat, fél az ismeretlen tárgyaktól, az újdonságoktól.

Másrészt az embereket úgy is típusokba lehet osztani, hogy megnézzük a négy pszichés funkció közül (amelyeket Jung leirt) kinél melyik dominál. Jung szerint a tudatos psziché feladata a külvilághoz való alkalmazkodás és tájékozódás amiben a négy pszichés funkció segíti Ezek a követezőek:

Gondolkodás: intellektuális megismerés, logikai következtetés

Érzés: Szubjektív értékelés

Érzékelés: Érzékszervek segítségével történő észlelés

Intuíció: tudattalanul végbe menő észlelés, a lehetőségek, még meg nem valósult dolgok észlelése

 

A valóságban az egyes embernél ezek sosincsenek egyforma mértékben kifejlődve, általában van egy főfunkció és a többi háttérbe szorul. Így négy típust különíthetünk el.

A kettőt kombinálva Jung összesen 8 típust feltételez:

Extrovertált gondolkodó

Extrovertált érző

Extrovertált érzékelő

Extrovertált intuitív

Introvertált gondolkodó

Introvertált érző

Introvertált érzékelő

Introvertált intuitív

 

Folyt.köv.-->

Szavazás

Meg vagy elégedve az oldal tartalmával?
IGEN
NEM
Asztali nézet